Elérkezett ez a nap is. Kijelenthetjük, hogy a magyarítás kiadható állapotba került. Most megkezdjük a telepítő elkészítését és a tudnivalóknak a leírását, ez még néhány napig el fog tartani. Ha minden a terv szerint halad akkor jövőhétre egész biztosan elkészülünk.

Addig is szeretnénk valamit megosztani veletek. Pontosabban valaki, hisz egy visszaemlékezésről van szó, egy olyan embernek a gondolatairól aki nélkül ez a fordítás még mindig készülne (vagy el se készült volna).

Reméljük tetszeni fog nektek ez a kis betekintő.

Balogh László visszaemlékezése:

Sziasztok!

Laci vagyok, az egyik fordító, aki közreműködött a magyarítás elkészítésében. Most már tényleg a célegyenesben vagyunk és már csak napok kérdése, hogy kiadjuk a teljes magyarítást, ezért arra gondoltam, hogy elmesélem nektek a fordítás sztoriját. Nem tudok mindenki nevében beszélni így csak a saját szemszögemből írom le milyen volt egy ilyen nagyszabású projekten dolgozni.

Szeretem a szuperhősöket, a képregényeket és az azokból készült adaptációkat legyen az film, sorozat vagy rajzfilm. Lehet, hogy közhelyesen hangzik, de Batman az egyik kedvencem így szerintem nem lepek meg senkit ha azt mondom, hogy imádom az Arkham széria játékait. Emlékszem amikor kijött az Asylumnak a demója (!) legalább ötvenszer végig vittem annyira tetszett és hát maga a teljes játék sem okozott csalódást. Bár egész jól megértem az angolt, azért mindig nagy öröm volt, amikor kiadták az aktuális részhez a magyarítást, mert így jobban megértem a szövegeket és kevesebb figyelmemet veszi el az, hogy a játék mellett még fordítsam is le magamban a szövegeket. Sokan nem értik amúgy, hogy miért kell egy játékhoz felirat, pedig szerintem eléggé magától értetődő. Ha angolul vagy más idegen nyelven nézünk filmeket vagy sorozatokat, akkor is rakunk be feliratot. Hiába értjük meg a szövegek nagy részét, sokkal könnyebben és gyorsabban felfogjuk az elhangzottakat ha anyanyelvünkön olvassuk mellette a feliratot. Legalábbis én így vagyok vele.

Szóval, pár éve megjelent a széria legújabb és egyben befejező része az Arkham Knight és nagyon örültem, amikor megláttam, hogy megalakult egy csapat és elkezdték a magyarítását csinálni. Időnként felnézegettem a csapat honlapjára, de az állapotjelző sajnos nem nagyon mozdult előre és láttam, hogy nagy erőkkel keresnek fordítókat. Már régebben is gondolkoztam, hogy szeretnék segíteni a korábbi részek fordítóinak, de akkoriban még nem éreztem úgy, hogy az én angoltudásom elégséges lenne hozzá. Ám, mivel úgy is a nyelvtanulásra kicsit jobban ráfeküdtem akkoriban, adott volt a lehetőség, hogy összekössem a kellemeset a hasznossal. Egyrészt, szerettem volna segíteni és visszaadni valamit a magyarító és a játékos közöségnek, de emellett nem titkolt szándékom volt az angoltudásom csiszolása és az, hogy magyarul játszhassak ezzel a remek játékkal. Ettől függetlenül az elhatározás nem egyik pillanatról a másikra született meg nálam. Sokáig őrlődtem, hogy biztos belevágjak-e? Megtudom-e, végig tudom-e csinálni? Munkám, elfoglaltságaim és kötelezettségeim vannak, nincs már annyi szabadidőm, mint régebben, hogy fogom mindezt összeegyeztetni? Aztán a választóvíz az volt, amikor egy focibalesetben eltörtem a lábam és utána elég sok időm volt agyalni a dolgokon, akkor határoztam el, hogy ha felépülök, akkor belevágok.

Felvettem a kapcsolatot Ádámmal, aki nem csak a fő fordító, de a technikai gurunk is egyben. Ő vázolta fel nekem mi a helyzet és elmagyarázta, hogyan megy ennek a fordításnak a menete. Bevallom először én is rosszul lettem, amikor megláttam a hatalmas szövegtengert, ami ránk várt. Ellenben tetszett a rendszer, amiben dolgoztunk, mert logikus és átlátható volt. Sokat nyomott a latba az is, hogy Ádám nagyszerű projektvezető. Bármivel fordulhattam hozzá, ő készségesen segített nekem és szerintem egy remek munkakapcsolat alakult ki köztünk. A többi fordítóval igaz nem tartottam a kapcsolatot, de mindig tájékoztatva voltam a fejleményekről, ha jött vagy ment valaki.

Emlékszem, amikor az első szövegeimet csináltam, még nagyon görcsöltem és sokat hibáztam, de ahogy haladtam előre úgy egyre jobban belejöttem. Rá kellett jönnöm, hogy a fordítás az egy elég nehéz műfaj, mert nem elég, hogy megérted a mondatot, azt még értelmesen vissza is kell adnod magyarul úgy, hogy az eredeti szöveghez hű legyen. Szóval nem csak angolról-magyarra kell fordítanod, hanem még magyarról magyarra is. Nem irigylem azoknak a munkáját, akik a szinkronok szövegeit készítik… Ahogy Batmannek, nekem is szükségem volt segítségre. Így lettek állandó társaim a fordításban a különböző szótár honlapok, mint az angol-magyar, szinonima és az angol szleng szótár. Továbbá az egybe vagy külön és a helyesírási kéziszótár honlapján is gyakori látogató voltam. A legnagyobb segítségem mégis egy fiatal haverom, Eszter volt, akit már nem tudom, hogyan, de sikerült beszerveznem. Ő segített nekem az általam lefordított mondatokat lektorálni, amivel hatalmas nagy terhet vett le vállamról. Az ő érdemei elévülhetetlenek, hogy elkészült a magyarítás, ha ő nincs, akkor még most is szövegeket fordítanék.

Magát a játékot érdekes élmény volt magyarítani. Ne úgy képzeljétek el, hogy ki voltak gyűjtve az angol mondatok és csak átírtuk őket magyarra… Áh, ennél sokkal viccesebb volt a helyzet. A szövegek összeömlesztve voltak több nyelven és sokszor nem úgy jöttek egymás után a párbeszédek, ahogy a játékban szerepeltek és sehova se volt odaírva, hogy ezt vagy azt éppen ki mondja. Emiatti aggodalmamat Ádámnak is tolmácsoltam, de megnyugtatott, hogy érteni fogom, hogy ki mit mond és igaza lett. Tetszett, hogy a játék alkotói rajongással nyúltak az alapanyaghoz. Mindegyik szereplőknek volt egy-egy összetéveszthetetlen stílusa, amivel könnyedén beazonosíthattam, hogy ezt a szöveget mondjuk épp Batman mondja vagy Alfred. Joker szövegei nehezek, de egyben nagyon viccesek, Madárijesztő dumái elég ütősek, a csatlósoké pedig egyszerűen zseniálisak voltak. Hol épp egy DC-s kikacsintást ejtenek meg, hol olyan poénos párbeszédek voltak, hogy sokszor szakadtam a nevetéstől. Talán a legszórakoztatóbb és egyben legnehezebb fordítandó rész Joker éneklése volt, amit Eszterrel közösen csináltunk meg és szerintem nagyon jó lett. Remélem nektek is tetszeni fog. Ellenben azért voltak árnyoldalai is a magyarításnak. A szlengeket nagyon nehéz volt lefordítani és mivel vizuális típus vagyok, ezért Pyg szövegeinek fordítása közben sokszor a hányinger kerülgetett. Voltak nehezebben fordítható és nagyon monoton részek és akadtak olyan szavak-kifejezések, amik előtt elég sokat elidőztünk, mire megértettük, hogy mi is akarna lenni. Na meg ott voltak még a Zs kategóriás DC karakterek, akik még nekem is fejtörést okoztak, így nem egyszer előfordult, hogy nálunk nagyobb képregényes koponyákhoz fordultunk útmutatásért, mint például a Fabulous Industries-es srácokhoz, akiknek ezúton is köszönjük a segítségüket.

Talán a legtöbb embert az a kérdés foglalkoztatja, hogy miért is tartott ennyi ideig megcsinálni ezt a fordítást? Hadd szemléltessem ezt egy egyszerű hasonlattal. Lehet, hogy négy ember is fel tud építeni egy többemeletes társasházat, de sokkal gyorsabban halad a munka, ha egy egész brigád dolgozik rajta. Egyszerűen kevesen voltunk és borzalmasan nagy mennyiségű szöveget kellett lefordítanunk. Sajnos nem nagyon tolongtak a jelentkezők, hogy csatlakozzanak a magyarításhoz, ezt még tetézte az is, hogy azon kevesek közül is nagyon sok volt a komolytalan, akik fűt-fát megígértek aztán meg szinte azonnal el is tűntek minden szó nélkül. Ádám tudna erről mit mesélni. Ha lettünk volna, mondjuk tízen, akik folyamatosan tudják csinálni, akkor sokkal hamarabb végeztünk volna, de most már kár ezen rágódni. A gond ott kezdődött, hogy nemhogy tízen, de 2019 elején már csak hárman maradtunk. Sokszor éreztem azt, hogy az egész egy rohadt nagy szélmalomharc. Rengeteg szabadidőmet veszi el és csak csinálom-csinálom, töltögettem az állapotjelző táblázatot, de valahogy nem akart látszani a vége. Bevallom nem egyszer voltam elkeseredett, fásult és reményvesztett. Sokszor kellett erőt vennem magamon, hogy tovább csináljam. Egyben biztos voltam, hogy ha már belekezdtem, akkor be is akarom fejezni. Ehhez nagy erőt adott, hogy Ádám sem adta fel és Eszter sem hagyott magamra, ha ők nincsenek, akkor tuti, hogy bedobom a törölközőt. A lényeg, hogy kevesen maradtunk, ezért még nagyobb erőbedobással kerestük az embereket, de nem nagyon akadt jelentkező. Végül csak Tamás maradt meg nálunk tartósan, de milyen jó, hogy ő is érkezett, mert annyival is jobban eloszlott köztünk a munka és a végén már fogunkat összeszorítva nyomtuk végig az utolsó szövegfájlokat.

Idén tavasszal végre ott álltunk, hogy eltűntek a fehér foltok és lényegében befejeztük a fordítást. Ám ekkor még kihullott néhány csontváz a szekrényből – fordítatlanul maradt szövegek leginkább – és akadt egy kis technikai problémánk is, de hála az égnek sikerült azt is elhárítani. Jöhetett végre a mókásabb része a munkának, azaz végigjátszottuk a játékot a nyers magyarítással. Amúgy a béta magyarításos áprilisi tréfát Ádámmal közösen találtuk ki, amire máig büszke vagyok és még egyszer bocsi mindenkitől. A tesztelésről amúgy azt hittem, hogy az már sima lesz, megy majd mint a karikacsapás de rá kellett jönnöm, hogy ez a munka sem fenékig tejfel. Visszanézni a saját szerencsétlenkedéseimet úgy, hogy közben éberen figyelek a szövegekre hibák után kutatva, elég nehéz volt. Sok hibát találtunk, de ennek ellenére felemelő érzés volt ezt a remekművet magyarul végigvinni és nemsokára ezt ti is megtehetitek.

Hogy mit hoz a jövő? Még nem tudom, az biztos, hogy egy időre legalábbis én pihentettem a dolgot és a közeljövőben biztos nem fogok bele még egy ilyen nagyszabású projektbe. Talán a Flappy Bird-öt vagy a Crysis 2-ben Alcatraz szövegeit fordítom le legközelebb. Még egyszer köszönöm mindenkinek a munkáját aki hozzátett valamit, hogy ez a fordítás elkészülhessen! Nektek pedig kitartást, már nem kell sokat várni és érkezik a magyarítás!